Amikor nagyon letört vagyok,

A tarjáni helyemen azt mondják a haverok:

Hogy bármi legyen, én veled maradok!

Ez az érzés a leírhatatlan, a megfogalmazhatatlan,

Ilyen pillanatokba az ember azt mondja hogy halhatatlan.

De amikor a nyarat felváltja az ősz,

Akkor még a teáskannában is sötét a gőz.

Olykor- Olykor átgondolom az életet,

Átgondolok minden méretet.

Mire kell figyelni, mire nem,

Én esküszöm mindig a jobbra törekszem.

Tulajdonképpen az ember csak akkor tudja a gonoszságait mérlegelni:

Ha egy jó ismerőssel rosz történik,

Ha a baj má megtörténik:

Akkor gondoljuk azt, hogy csak egy élet van,

Amikor a másik már sír bánatában, mellé kell állni,

Én mellé áltam.

Ha nem is kapsz semmit cserébe

Akkor gondold azt, legalább egy jó dolgot csináltál ez évbe.

Nem így van?

Tényleg csak egy élet van!

Ki kell használni, már sokszor hallottam.

Olyan mondatokat amiktől egyedül maradtam.

De valaki mindig ott volt, a fejét a vállára támaszthattam.

És ma itt vagyok a vészben,

Ahogy Ady mondta: Ember az embertelenségben.

A helyzetet felmértem:

Igazam volt!

Aki már a temetőbe fekszik, az holt.

Lehet egész életébe nem ragadta meg az alkalmat,

És egyedül maradt.

Volt már rá példa a világtörténelemben,

És szintén az én életemben.

Hogy egyedül voltam a fájdalmak tengerében.

A rosszkedv hengerében.

Amikor arra gondolok sokaknak nincs tető a fejük alatt,

akiknek a sorsuk az utcáig elhaladt

nagy dolog egy egyszerű falat,

vagy egy szép szó.